Tóth Gábor
| személyes | napló | zenesarok | hangszereim | zenekaraim | kritikáim | fórum | Diablo | Nekropédia |


ZENEKAROK, AHOL MEGFORDULTAM

1996-ban találtam ki, hogy elkezdek dobolni. A suliban volt egy próbaterem, amit lelkes helyi arcok hoztak össze. Kizárólag nagyon olcsó, és ratyi cuccok voltak benne, de nekünk akkor az volt a csúcsminőség, és nagyon szerettük minden darabját. Volt ott például egy (T)Amati dobszerkó Amati cinekkel. Viszont két lábdobja és négy felsőtamja volt!!! :-D Porosodott még ott egy 40 (vagy esetleg 80) wattos Regent erősítő, amit megannyi Vezenen (Veszprémi Egyetemi Zenei Napok) cígöltünk, nyúztunk magunkkal.


< < < zenesarok

O O hangszereim

O O zenekaraim



Első zenekaromban ennek ellenére mégsem doboltam (ekkor még nem tudtam), hanem énekeltem, illetve nem is, mert reppeltem (mondjuk azt sem tudtam, de mindegy). Ez egy botrányzenekar volt, és a Ganxsta Mikee Freedom And The Crazy Fuckers névre hallgatott. Az ötletét az adta, hogy Mikinek és nekem is szerelmi bánatom volt, és nagyon rossz állapotban voltunk vagy egy hónapig.
Kellett egy basszeros, dobos, és szintis. Rövidesen összeállt tehát ez a szörnyszülött, aminek összesen két koncertje volt, és amivel többet nem is terveztünk, és szerencsére nem is lett. Ez volt '96-ban.

Nem sokkal ezután ismerkedtem meg Balázzsal, aki a legjobb barátom, és a mai napig együtt nyomjuk a GuilThee-ben. Gyorsan alakítottunk is egy bandát, aminek Lust lett a neve. Ez már heavy/power metal-ban utazott, és Balázson kívül senki nem tudott benne zenélni. Szilárd mondjuk igen, ám először basszuson próbálkozott (ő zongorista, később a Without Face Astronomicon lemezén játszott), de azt kértük tőle, hogy azt inkább ne tegye, így lett a Lustnak egy szintise is. Hamar megérkezett Csanád, aki ekkor 16 éves volt, és nagyon büszke lett arra, hogy bevették egy egyetemi bandába.
Eltelt 2-3 év, és jó sok tagcsere után kialakult a végső felállása a Lustnak amiben már Illésfalvi Iván énekelt, Molnár Gábor basszusozott, és Tóth Laci szólózott. Ebben a felállásban határozott népszerűségre tettünk szert az egyetemen, de még a városban is, lévén, hogy a rengeteg próbának köszönhetően egész jól megtanultunk zenélni.

A Lusttal párhuzamosan doboltam a Hosszú tÁvú Áthangolásban (továbbiakban H.Á.T.), ami neoprimitív rock and rollt játszott, és amivel a korai 80-as évek fárasztó, de nagyon mély mondanivalókat közlő zenekarait óhajtottuk tovább éltetni (feldolgozásokkal és számos saját szerzeménnyel abban a stílusban). Ezek a bandák a következők voltak: Európa Kiadó, U.R.H., A.E. Bizottság, stb... A H.Á.T-ból pár év után kiléptünk Balázzsal, mert már nem mozgatott annyira. Majd a feloszlás előtt ismét én voltam a dobos. Ezek alatt az évek alatt az összes albiban volt valami gitár, vagy basszus, amit nyúzhattam, így lett némi rálárásom a húros hangszerekkel való játékra is.

Aztán a Lustnak is vége lett, mégpedig elég csúnyán, mert össze-vissza anyáztuk egymást, és jó két éven át nem is beszéltünk a Balázzsal. A romjaiból (Ivánnal) megalapítottuk az Ötödik Évszakot, ami egy demó erejéig húzta (a Lustnak is készült egy demója 7 dallal). A H.Á.T-nak lett több felvétele is. A Lust vagy 7 évig működött, és a végére sikerült is megvennem első, és azóta is meglévő dobomat egy Pearl Exportot.

Volt egy időszak, amikor 3 bandát nyomtam egyszerre (hiába, az egyetemre nem bírtam rá magam, de unatkozni sem szerettem volna). Az előző kettő mellett volt a The Spanish Inquisiton, amit pár angol kéttannyelvűs sráccal alapítottunk, és ez a zenekar ma is létezik, de az alapító tagok közül már senki nincs benne. Mikor Pesten laktam, akkor is ment a dolog. Ez funky-s jazzes, rockos témákkal operált, és itt két nagyon jó gitáros volt a zenei agy.

Az Ötödik Évszak halála után 2006-ban egy kicsit kiégtem, illetve elegem lett a zenekarosdiból. Márton Péter kellett hozzá, hogy a lelkesedés újra felüsse fejét az albiban. Márton Péter már ismert zenész, ő alapította a Without Face-et és a Sunseth Sphere-et. Ezeknek a bandáknak lemezeik is jelentek meg nemzetközi kiadóknál, így joggal örülhettem, hogy talán most összejön valami nagyobb siker (ekkor még hittem benne illetve fontosnak tartottam). Ez a zenekar lett a GuilThee, ami a mai napig a fő bandám. Nagy kihívásnak tartottam megfelelni ebbe a bandába, és ezt a mai napig tartom.

Itt hallgathatsz bele

Mára már csak én vagyok az alapító tag, de Balázs ismét velem zenél, aminek nagyon örülök. Eddig két demót, és két lemezt adtunk ki, nemrég készültünk el a harmadik lemez demóverziójával.

Már ment a GuilThee, amikor Árpi az Éjfényből megkeresett, hogy kisegíteném-e őket pár koncerten. Igent mondtam, és hamarosan be is jelentettem, hogy állandó tag szeretnék lenni. Ez csak addig tartott, amíg rá nem jöttem, hogy a koncertek halálra idegesítenek. Mondjuk újdonság nem volt a dolog, csak mielőtt éjfényezni kezdtem volna ritkábban koncerteztem, így elviselhető adagokban jöttek a zuhanyok.
Meg aztán a Márton Peti is halálra idegesített a féltékenységével (no itt nem a szerelemre kell gondolni), meg azzal, hogy minden igyekezetem ellenére (demók keverése, honlap, próbák szervezése) totálisan szétszekálta az agyamat, ezért egy meglepő lépésre szántam el magam. Bejelentettem neki, hogy kilépek az újjáalakult Sunseth Sphere-ből (mert ott is doboltam már ekkorra), a GuilThee-et pedig nélküle viszem tovább. A mai napig csodálom akkori vakmerőségemet, mivel az első két demó anyagát ő írta gitárilag. A másik, amiért vakmerő voltam, az az volt, hogy ezzel egyedül maradtam.
Ezek után kerestem meg Balázst, Károlyt és Pestát, ezzel megalapítva a második generációs GuilThee-et. Gyakorlatilag ez a felállás stabilnak is bizonyult. Igaz, hogy Pestát a lemez felvétele után elküldtük, mert inaktív volt. Aztán bevettünk valakit énekes posztra akit nem kellett volna, majd gyorsan ki is tettük, viszont a banda két éve megtalálta Emilt, aki a hirdetésünkre jelentkezett (énekest kerestünk), és ezzel felkerült a korona a csapatra.

Károly zenei nézetkülönbségek miatt a Homunculus Paradoxon lemez után távozott.

2009 tavasz végén ajánlott be Pirisi Ákos barátom a Lunatic Asylumban főnök Kovács Tamásnak, aki a Krampüs nevű grindcore csapatához keresett dobost. Életem másik nagy kihívásának tartottam ezt a zenekart, de közbeszólt a térdproblémám, meg Tomival sem sikerült összepasszolnunk, így egy év után kiléptem. Mindenesetre összehoztunk egy jó kis demót ezzel a bandával is.
Krampüs próbatermi videók:





Ez ilyen üde kis zene volt.

A GuilThee nem koncertbanda. Volt pár koncert, de rájöttünk, hogy egytől-egyig ráfizetéses mind.

Mindezek mellett pár éve találtam ki, hogy szólóban is kipróbálnám magam. Így született meg a Pigballoon nevű pszichedelikus project, ami a '67-'77 közötti Pink Floyd hangzást próbálta koppintani első körben. 2011-ben három lemezt adtam ki szerzőiben vele, immáron Nagaarum néven.



(Majdnem) végezetül következzen itt egy muzeális értékű fotó 1997-ből. Balról jobbra: én, Balázs, Szilárd, Csanád.
Gyakorlatilag az első valódi zenekarom, a Lust.



Ez meg egy 2008-as balatonfüredi Guilthee koncert. Balról jobbra: Pesta, Károly, én, Emil, Balázs.
Ennyit változtat 11 év a kiálláson. De mára már a kiállás sem érdekel.